Írd meg az életed, írd meg a mai napod! Volt ma szex? Jó volt? Mi volt a jó benne és mi hiányzott? Mi húzott fel a legjobban ma? S minek örültél? Mi volt a legérdekesebb ma Eropolisban? Hát a külvilágban mi történt? Inkább a főnököddel vagy inkább a szomszédoddal feküdnél le? Vagy egyikkel sem? Ha te is szeretnél blogot, örömpolgárnak kell lenned!
Gondolkodtam. Néha előfordul az ilyesmi. Tudom, tudom, árt az egészségnek, ezért sem hódolok túl sokat eme szenvedélynek.
Olvasgatom a blogokat, s elolvasom a kommenteket is. Közben kirajzolódik a fejemben egy kép a szerzőről. Van aki egyértelműen a közönségnek ír, aktívan reagál a megjegyzésekre, együtt él az olvasóival. Ezt a fajta kommunikációt még a hozzám hasonló suttyó trollok is megértik.
Ám az a jelenség, hogy amint az első nem "hátsónyaló", "lájkoló", "éljenakirály" - jellegű hozzászólást egy "Magamnak írok, ha nem tetszik, akkor ne olvasd el!" - mondattal intézi el a szerző, na, az nem fér a fejembe.
Egy komoly értékrenddel megáldott, érett személyiség nem menekül el eme mondat mögé, hanem ÉRDEMBEN válaszol. Disputa. Aki érti a szó jelentését, az erre törekszik. A többi meg csak parasztámítás, hiszen ha valaki magának ír, az még ebben a városban is elrendezheti, hogy rajta kívül más ne láthassa a naplóját.
Aki pedig nem tud mit kezdeni a kritikával, mert szemellenzős magatartása miatt képtelen befogadni mások véleményét, annak kár írnia bármit is. Szerintem.
És most lehet szétszedni! Én élvezem. Hisz "Neked írom a dalt..." Vállalom. ;)
Üdv a klubban, ki átlépted saját árnyékodat! :)
Jelentkezhet aki érti és/vagy megélte már. :D Ez a határok feszegetése, nem az, ha valaki átmegy a piros lámpán.
Rajongásom némelyik blogíró meglátásai iránt lassacskán olyan védjegyemmé válik, mint másoknak a macsós szókimondás, a túlbiztosítási szabály, a zen-kerekség vagy a kerek popsi, hogy csak néhány példát említsek. :D
Érett karakterek, zseniális gondolatokkal. S mivel kivétel erősíti a szabályt, az ocsúszámot erősítendő itt vagyok én is. Ahol fény van, kell az árnyék is. Örkénytől plagizálva a hasonlatot : ők lennének a meder, a többiek ( köztük én is ) pedig a patak - a folyton változó, tajtékozva háborgó, kristálytiszta vízzel szomjat oltó vagy mocskos, sárga lével mindent elborító áradat.
Az, hogy a patak éppen csak csordogál vagy buzogva lobog, a medertől teljesen független jelenség. A meder kitart, akár így, akár úgy. Ami a sodrást táplálja vagy éppen fékezi, az nem más, mint a "nem-blogger" kategóriába eső polgártársak aktivitása. Ha van ihlet, van blog. Ha van komment, akkor van ítélet is. Az írót pedig - akár művész, akár tanító, akár gyatra komédiás - semmi nem inspirálja jobban, mint a környezetének a visszajelzései.S nem csupán eme nárcisztikus lélekápolás okán szükséges a hozzászólások megjelenése. Brainstorming - ötletvihar, ötletroham. "Magyarán" amikor szétoffoljuk egymás posztját, s bizony olykor fényévekre távolodunk a szerző által kiemelésre szánt témától. Mégis, ez kell, kell a bírálat, kell az offolás, kell a gondolatok cikázása, kell a mérce és kell a bábáskodás. KELL A KOMMENT!
Vagy ahogy mindezt Dunadain kolléga négy mondatban összefoglalta :
_"A blog tulajdonképpen nem más, mint egy speciális megosztás. Olyasfajta közösen épített tudástár közzététel, aminek a létrehozásában az eredeti szerzőn kívül még nagyon sokan közre tudnak működni. A közösségi bölcsesség az, amelyik kiigazítja az egyes emberek korlátolt látószögéből adódó hibákat, torzulásokat. Nem a szerző, hanem a végeredmény a fontos."
_
Egyszóval elő azokkal a klaviatúrákkal, mert maholnap virrasztószobára kezd a hely hasonlítani! A patak is lassan véget ér, ha a meder nem ad támaszt, s a víz is elfogy, ha az olvasó nem inspirál.
Majd holnap megcsinálom...Felhívom...Megmondom neki...Megölelem....Holnap megcsinálom...De tényleg...Ma még rengeteg dolgom van...De ha elvégeztem,akkor majd lesz időm a holnapra figyelni...Holnap elmegyek hozzá...megköszönöm neki...megteszem érte....Holnap elviszem...visszaadom...Holnap reggel az lesz az első dolgom, hogy....
Mi van akkor, ha kiderül, hogy már soha többé nem lesz holnap?
A HOLNAP az az időpont,ami sosem jön el. Mire felvirrad, addigra MA lesz belőle.
Arról nem is beszélve, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad. A számlákat egyszerűbb még ma kifizetni, s akkor nyugodtan fekhetünk le a holnapra várva. Ki tudja, felébredünk-e egyáltalán...
Orwell remekművét olvasva találkoztam először a 101-es szoba fogalmával. A szoba, amiről semmit nem tudunk. A szoba, ahol a legnagyobb félelmeinkkel találkozunk. A szoba, ahonnan kilépve megváltozik az életünk. Ha túléljük.
Nemrég olvastam egy másik szobáról. Emma Donoghue könyvében A Szoba nem más, mint maga a világ. Az öt éves Jacknek mindenképp. Itt született, itt él, játszik, tanul Anyával,s bizony olykor szemrehányást is tesz, ha Anya gyertya helyett csillapítót kér a Patástól vasárnapimeglepibe.
Nekem is volt egy szobám. Ahová be kellett mennem. Bementem. Túléltem. S megláttam, hogy ott sincs semmi másképp, mint kint, a világban. A többi nem volt egyéb, mint egy jópofa ábránd...
A magyar felsőoktatásban töltött éveim egy részében koedukált kollégiumban laktam. Érdekes világ volt, s hihetetlen színes tárháza a különféle egyéniségeknek.
Az egyik - számomra megdöbbentő szexuális szokásokkal bíró - lány a szomszéd szobában lakott. Apró, kétszemélyes kuckójukat telerakta tükrökkel, s tudtuk, ha este meghalljuk a strandpapucsos klattyogást, akkor valamelyik barátja érkezik hozzá a folyosó másik végéről - így borítékolható a mi álmatlanságunk is... Amikor szóvá tettük, hogy nem bírjuk a folyamatos sikoltozását, legalább néha menjenek a srácok szobájába, akkor válaszként felvilágosított minket a tükrök rendeltetéséről : ő bizony csak úgy képes élvezni a szexet, ha közben nézheti magát vagy mások csodálják alakítását.
Hamarosan megismertük exhibicionizmusát :
- szexelt a zuhanyzóban, miközben még két pasi verte a farkát a sorára várva
- szexelt a konyhapulton, s élvezte, hogy épp vacsoraidő van, nagy a forgalom
- szexelt bárhol, bárkivel, csak legyen közönsége. Ha más nem, hát a szobában a tükrei, amelyekben ő nézte saját magát.
Egyébként egy hatalmas nulla volt. Mindig akadnak "balekok",akik valami jobbat szeretnének adni. Neki is akadtak az életében olyan srácok, akik nem csak addig imádták, amíg el nem jött az ejakuláció ideje. Elvitték vacsorázni, moziba, andalogni, készítettek neki gyertyafényes vacsorát,egyszóval minden olyasmit,ami egy fiatal férfipalánta agyából kipattanhat. S mi lett az eredmény? Egy érzéketlen, halott tuskóként fekvő, feminim jegyeket hordozó, száraz fadarab az ágyban...
Mostanában gyakran eszembe jut ez a lány... Olvasgatom némely lilán publikált sorokat, s áttetsző fátylát maga után húzva, az ő szelleme száll fel a szavak hantja közül...
Előrebocsátanám, hogy az alábbiakban idézett szöveg publikálásához engedélyt kaptam a szerzőtől. A szöveget változatlan formában másolom a bejegyzésembe, úgy, ahogy az egyik tanácsadó fórumban megjelent, s most is megtalálható.
Mindezt miért teszem? Mert egy olyan veszélyre hívja fel a figyelmet, amelynek a súlyát a legtöbben nem is érzik/értik. Ahogy egykoron a férjem sem. S ennek a könnyelműségnek köszönhetően vált kórtani szövethulladékká a harmadik gyermekünk.
*Tisztelt Szakértő!
Egy ideje a makkomon - időközönként, mindig valamennyi idő elteltével - piros foltok jönnek ki, nem emelkednek ki a bőrfelszínről, picit talán viszketnek is, de nem jelentősen. Aztán eltűnnek, eltelik egy hét, másfél, és megint előjönnek pár napra.
Valami gombára gyanakszom, mit kéne ezzel tenni? Elég mondjuk valami canesten szerű kezelés, vagy menjek el bőrgyógyászhoz? Illetve mikor? Ha kijönnek a foltok, vagy bármikor beazonosítható? Üdvözlettel és köszönettel...
....................................................
Válaszolok saját levelemre...
Ma felkerestem egy bőrgyógyászt, mivel éppen voltak tüneteim. Egy üveglapot nyomott a makkomra és az előbőrre (éppen ott, ahol piros volt), majd kezelte valamivel, mikroszkóp alá rakta, és megnyugtatott hogy semmi komoly (még csak nem is gomba), hanem egy baktérium, streptococcus (remélem, jól írom), ami gyakran előfordul a torokban, ha a hölgy, akinek a szájába rakod magad, éppen megfázott, vagy egyszerűen csak dohányzik... Így kerülhetett át. Adott rá gyógyszert plusz krémet, amit úgy kell kikevertetni. Durván egy hét és rendbe jövök... Ennyi.
Szóval: aki nem akar jó sok pénzt magándokira költeni (mert pl. én nem bírtam kivárni egy későbbi időpontot), kerülje a gumi nélküli orális sexet IS!!!
Remélem, néhányan tanultak a hülye ember példájából.*
Ritkán álmodom, de akkor annyira elevenek a képek, hogy ébredés után időbe telik felismernem a való világot.Ma éjjel sem volt másképp,amikor Eropolisban találtam magam.
Lila aszfalton sétáltam, nagyon-nagyon lassan. A körülöttem lévő épületek babaház módjára nélkülözték az utcafronti falakat, így beláttam a lakók életébe.
Némelyik lakásban ismerős arcokat fedeztem fel, olyan szituációkban, melyek sejtésem szerint messze állnak a valóságtól.
Láttam reggeliző családot,ahol a két kamasz gyermek épp azt beszélte meg a szülőkkel, hogy ki hol tölti a havi 1 szabadnapját.
A szomszédjukban egy amerikai típusú ház állt, ahonnan egy férfi hordta ki a hétvégi pecázáshoz-vitorlázáshoz szükséges kellékeket az autóhoz. Mosolyogva integetett és bemutatott a neon színű, suhogós melegítőbe öltözött nejének,akire olyan gyengéd szeretettel nézett,amit szinte magam is irigyeltem. Mivel csigatempóban haladtam, ő többször is megfordult a ház és a kocsi között. Lendületes léptekkel haladt át a sorfalat álló nők között, egy olyan "díszőrségen" átnézve, ahol Angelina Jolie volt a legrosszabb nő. Ezek a hölgyek tálcán kínáltak neki nemes szivarokat, fűszeres nedűket, s illatozó étkeket, tökéletes testüket kiemelő, szexis fehérneműkben - mindezt ugyan látta, de csak egy elnéző mosollyal reagált a felkínálkozásokra.
A következő kép egy polgári lakás volt, ahol az egyik helyi lakos feszített Armaniban, s Hofi Géza adta elő az összegyűlt közönségnek "humor poén bomba" címszó alatt futó alkotásait. ( Itt jegyzem meg, hogy félelmetes volt, amikor a valóságba visszatérve bekapcsoltam a gépet - ugyanez az ember, akivel soha egy szót sem váltottam, privire hívott a késői/korai órán...)
Az utca utolsó épületébe nem láttam be. A verandán, egy hintaszékben kötögetett tulajdonosa, s mosolyogva annyit mondott : "Nem kaszni, kasztni a helyes szó." (Rágugliztam - tényleg...) Miközben elhagyta ajkait a mondat, egy magas, bajuszos, délceg, nyugalmazott gyarmati tiszt lépett ki az ajtón, méretes szivarral a kezében, s kedvesen megérintette a hölgy vállát, aki letéve a tűket megfogta a kezét...
Miközben elhaladtam mellettük, még egy utolsó pillantást vetettem Eropolisra, s ekkor vettem észre lassú haladásom okát. Egy karnyi vasrudakból hajlított lánccal, egy csőrös Ural volt bal kezemhez kötve. Mivel épp nem volt nálam lángvágó, némi ráncigálás után beláttam, jobb ha tovább húzom magam után.
Így sétáltam ki a kapun, s visszanézve megláttam az öles betűkkel rótt feliratot :
"SEMMIT NEM KAPSZ MEG AMIT KÉRSZ, DE MINDENT,AMIRE SZÜKSÉGED VAN!"
Van valakinek egy felesleges Uralja? :D
!kep:http://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/BLOGIMG/c91369820120312040251.jpg
EroPolis, 2012. március : Olvasgatom a blogokat, csetelek, beszélgetek, hallgatom mások nyomorát…
Az örök kérdés : ha a legtöbb nő egy „agyas kannal”, érzelmi alapokon nyugvó, nem alkalmi kapcsolatot keres ezen az oldalon, akkor mégis miért lehetséges, hogy az említett típus díszpéldányai gyakorta magányosan maradnak, míg a farokmutogató, egyszeri numerát hajkurászó egyedek célba érnek?
Remek pasikkal találkoztam ezen az oldalon. IQ,EQ,AQ messze az európai átlag felett ( az eropolisiról nem is beszélve ), s a meglehetősen kellemes belbecs mellé jobbára figyelemreméltó kasznit is kaptak . Általában ők azok, akik nem lesznek egy swinger buli királyai, hiszen nem járnak efféle klubokba. Sőt! Valószínűleg ha kiszagolják, hogy valamiféle „több vasat a tűzbe”-helyzet van kialakulóban, akkor egy nagy levegőt véve hátralépnek, s engedik, hogy a lehetséges partner játszadozzon tovább. Nem dacból, haragvó hisztiből, hanem mert EGYet keresnek : egyetlen szeretőt, akivel a röpke – nem egyszer lopott – órákat a lehető legteljesebben megélhetik. Ők azok, akik hisznek abban, hogy egy nőnek a lelkét is ölelni kell, s amikor együtt vannak, akkor csak és kizárólag egymásra figyelni. Lélekrángató csókok, amikor senki és semmi más nem létezik…Ők tudják, hogy mikor kell bugyiszaggató mumusnak lenni, s rögvest megérzik a nő kisugárzásán, ha annak simogatós-gyengédencsókolózós-cirógatós-végigpuszilgatós ölelkezésre van szüksége. Szex után nem felrántják a sliccüket, majd mennek a dolgukra, hanem még az ágy szélére felülő nőt is visszahúzzák a mellkasukra egy kis összebújásra.
Gyakran tartozik hozzájuk egy „-NÉ” is… Ez a Sors fintora. Mi nők azzal áltatjuk magunkat, hogy nem akarunk belerondítani más házasságába egy viszonnyal. Pedig olykor ezzel mentenénk meg… Mégis, akár a szobatisztaság parancsa, él bennünk a tiltás : MEP!!! ( Más Ember Párja - nincs dolgom vele! )
Kicsi korunktól kezdve belénk kódolják, hogy majd mindenkiért eljön a herceg, s boldogan élünk, míg meg nem halunk. ( A mesék mindig az esküvő napján érnek véget. ) Ha jók leszünk... Akkor majd boldog életünk lesz... Mint a hercegnőknek... Hamupipőke sem hízott el a trónörökös világrahozatala után... Hófehérke sem rendezett gang-bang bulit a törpékkel... Ők jó kislányok voltak, akik örökké hamvas bőrűek maradtak, s mindig izzón szerette őket a délceg herceg. Őket kell(ene) példaképnek tekintenünk. Életünkben az utolsó elfogadott konkurens felhasználás az volt, amikor beosztottuk, hogy játszásiból melyik nap melyikünk férje legyen Sandokan. Azon túl nem maradt más, csak a szigorú monogámia. Még akkor is, ha a herceg egyre kopaszabb és kövérebb...
Persze nem csak a hűséges asszony képét nevelték belénk, hanem a SZERÉNY asszonyét is. Évezredek óta kódolják az anyák lányaikba ezt az önfeláldozós-mindentlenyelős-nemugrálós hozzáállást, hiszen az ősöktől merített bölcsesség a sejtjeinkbe ivódott : „Ne beszélj vissza, ne válogass, elégedj meg azzal amit kaphatsz, mert könnyen hoz az ember másik asszonyt, te meg a barlangon kívül találod magad,ahol megfagysz vagy megesznek a farkasok.”
Amikor először lerángatták a párnahuzatot a fejünkről, hiszen ettől nem is leszünk hercegnők, ez csak egy idétlen játék…. Amikor szoros varkocsba fogták a hajunkat, mondván, hogy a szálldosó tincseinkkel úgy nézünk ki mint egy árva lány… Amikor utálkoztunk a praktikus barna bokacipőn, s közölték, hogy örüljünk annak amit kapunk, van akinek még cipőre sem telik…Amikor a nagy Monchichi helyett csak egy műanyag babát kaptunk, csalódottságunk kifejeződését szidalmazással honorálták, s hálátlan kölyöknek tituláltak… Belénk ivódott, hogy becsüljük meg amit kapunk, ne vágyjunk többre, másra, hiszen a nagyravágyás káros… Mire felnőttünk, addigra életünk része lett a lemondás. Hiába vágytunk valamire, mindig eggyel rosszabbat/olcsóbbat vásároltunk. Hiába kerestünk tízszer annyit , mint a párunk, neki szedtünk először az ételből - amit mi főztünk meg…. A végén már fel sem tűnt, hogy bárki fontosabb nekünk, mint saját magunk.
Az évek múltával azonban nem lett kerekebb a mese, a szép herceg sem maradt lánglelkű szerelmes. A lányok sem maradtak hercegnők. Testi-lelki hiányoktól gyötörten, szégyenkezve, netán dacosan, beregisztráltak egy szexpartner-kereső oldalra. Ahol rájuk zuhant a bőség zavara. És végletekig elcsigázott önértékelésük átlendült - olykor túlzottan is – a másik oldalra. Tobzódás a választási lehetőségekben…. Szuper. Ám azt a szerény, „huszadrangú vagyok”, „nem érdemlek többet”, a tudatalattijukba bekódolt, s arroganciával leplezett hozzáállást gyakran képtelenek levetkőzni. S hiába a hangzatos reglap, a jól átgondolt célok, bizony az a néma tudattalan én lesz, aki választ. Dönt, egy eggyel rosszabb javára. Hiszen felnőttünk, a kishercegnők rég elvesztek….
Így lesznek győztesek az ágyrajáró, egynumerás pasoid idióták, s maradnak magukra a Férfiak, akik mellett újra Hercegnő lehetne minden nő.
Persze azért akadnak hozzám hasonló elvetemült dögök is. Akik örömmel lesznek hercegnők. Mert megérdemlik... Mert megérdemlem… ;)
A régebbi adatlapomon a következő állt :
*Persze mucikám :
- megduglak felcsatolhatóval ha szeretnéd
- üss,-verj,-korbácsolj, hajtépős szopatás közben, dugd hatalmas, lüktető faszodat le a gyomromig, majd tölts meg a fincsi geciddel
- kinyalom a segged szó szerint és átvitt értelemben is
- minden vágyam, hogy a kis mazoribancod lehessek
- nem érdekel hogy nézel ki, se fotó, se telefonszám nem kell, de neked természetesen küldök 25 darab akt képet magamról, és a szolgálati telefonom számát is,- ahol éjjel-nappal elérhetsz
- az első randin kapásból baszni-kúrni szeretnék, nem gond ha nincs helyed, az otthonomban elrendezhetjük - csak nyomj egy sziát és mondom a címet
- annyira lucskos a pinám, hogy bármikor jó neked, alig várom hogy megdugj
- nyugodtan hozd a haverodat is,
- természetesen tudok és szeretnék is utazni, akár egy gang-bang buliban is bedobhatsz a közösbe
- ha nincs pénzed, fizetem a panziót és hintón el is fuvarozlak a légyottra - meg persze haza is, vagy állom a taxiköltségedet, ha úgy jobb neked (kp vagy előre utalva természetesen )
- nem akarok beszélgetni, csak a nyers, tiszta szex a lényeg
- ha csak egy alkalom lesz,nekem az is megfelel - persze mindent megteszek, hogy megfeleljek neked
- ha nem akarsz megdugni, készséggel leszoplak - többször is
- ha szeretnéd, pisi-kaki szexben is benne vagyok
- ha idáig eljutottál az olvasásban közlöm, hogy ez ironikus humorizálás ( Álmodik a nyomor. :D )
- de nem nagyon olvassa el idáig senki
- s majd elkészíthetem a statisztikát, hány pasi írt nekem, gondolván hogy megtalálta az álomnőt
- ha abba az 5 %-ba tartozol, aki értette a viccet és nem egy nyafogós hímringyó vagy infantilis fiú / srác / hapsi , hanem Igazi Férfi vagy,akkor még válaszolni is fogok a leveledre. :)
Nem kell a blogomat elolvasnod - a bugyim kulcsa ott van elrejtve. ( Egy 6 karakterből álló kód. :) )Szívesen ismerkedem. De csak azt veszem komoly érdeklődőnek,aki az intellektusomra is kíváncsi. Köszönöm, hogy elfogadod.*
Statisztika :
- 70 % nem olvasta végig, a harmadik mondat után már a privi gombon volt a keze.
- 20 % - nak komoly értelmezési problémái akadtak, ők visszakérdeztek, hogy valóban vállalom-e mindezt.
- 8 % volt aki el akarta magyarázni nekem, hogy ha már leírtam, akkor titkon biztos erre vágyom, vállajam fel. :D
- 2 % megértette... Velük találkoztam vagy találkozni fogok hamarosan. ;)
Túlbecsültem a polgártársakat...
Számtalan adatlapon találkozni "Az agyam a legfőbb erogén zónám!" - kijelentéssel. Nincs is ezzel semmi baj, sőt, szép is lenne, ha komolyan vennék.
Természetesen a kiírói közül mindenkinek fontos, hogy értelmes, szellemes, kellemes partnert találjanak szexuális vágyaik megéléséhez. Csak azt nem értem, ha már az értelmet helyezik előtérbe, miért kötik fényképhez az ismerkedést?Ha lehet hatni értelemmel a vonzódás kialakulására, akkor nem úgy kellene meghatározni, hogy előbb beszélgessünk, legyen meg a szellemi összhang, s csak utána térjünk át a kémia kérdésére?
Ha tízes skálán pontozzuk az értelmi szintet, s a küllemi tényezőket is, akkor a fent említett mondatot hirdetőknek nem inkább az intellektuális részt kellene súlyoznia?
Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy egy átlag 5 pontos külsővel rendelkező pasi, akinek belső értékeire adnék egy hatost, azaz összességében 11 pontot tudhat magáénak, sokkal kisebb eséllyel indul a puncikért vívott csatában, mint az,akinek a 11 pontja 7+4 arányban áll össze. ( a külső tulajdonságok javára)
Az egyéb módosító tényezőkről nem is beszélve. Hiszen például a kúró-kéró megléte duplázza az esélyeket, így egy 4 pontos külsővel megáldott pasi nyolcassá változik, ha "van helye", míg egy 6 pontos egyed,aki csupán bérelt szobát tudna szállítani a légyottokhoz, még azonos szellemi színvonal mellett is hátrányba kerül.
Érdekes dolog ez az agyi erogén zóna. Valóban fontos, valóban hangsúlyos, de tény, hogy sok mindennel lehet butítani...
*Statisztika*
Regisztrált *hölgyek: 9654*, ebből 783 örömpolgár.
Regisztrált *urak: 47704*, ebből 2374 örömpolgár.
Ez a ma esti "pillanatfelvétel". Tekintsük kiindulási alapnak, hogy minden regisztráció megfelel a valóságnak, azaz hagyjuk el a leszbikus bőrbe bújt hetero férfiakat, az inaktív tagokat, illetve a "nem baszok, csak beszélgetek"-jellegű érdeklődőket. Vegyük úgy, hogy MINDENKI partnert keres.
Feltűnő jelenség, hogy az urak 4,94-szer, azaz csaknem ötször annyian vannak,mint a hölgyek.
A férfiak csaknem 5% örömpolgár, a nőknél ez kicsivel 8% felett van.
Eddig a statisztika, a számokban mérhető eropolisi valóság.
Azonban van egy tényező,amit sajnos sosem fogok megtudni. Kíváncsi lennék, hogy egy - szintén nem létező - mindenki által elfogadott, a külső-belső tulajdonságokat mérő tízes skálán hogyan alakulna a nemek szerinti "felhozatal", mekkora lenne az eltérés a párhuzamos univerzumokhoz, pl. a valósághoz képest. Valószínűnek tartom, hogy a szórás a férfiaknál nagyobb lenne, mint a nőknél. Ahogy az átlagos pontszám is...
Férfiak….Varázslatos, érthetetlen lények, akiknek életszakaszonként más-más játékaik vannak. Játékok, játékszerek, melyek megértéséhez pénisszel kell rendelkezni.
Bizonyos pasik, úgy 35 éves koruk körül , amikor már hellyel-közzel megteremtettek egy biztos egzisztenciát, jól működő vállalkozásuk van vagy karrierjük érezhetően felfelé ível, hirtelen kényszert éreznek, hogy az addig befektetett erő / energia / munkaóra „kárpótlásául” végre kivegyenek valamit – saját maguknak. Mondjuk egy új autót. A megbízható családi - dolgozós kombit lerúgva egy teljesen más karakterű járgányt tesznek magukévá.
Nemrégiben volt szerencsém egy ismerősömmel összefutni, aki a bevásárlóközpont parkolójában rögtönzött bemutatót tartott. Valójában siettem volna, de természetesen pont akkor, pont ott, pont vele kellett találkoznom… „Csak egy perc, gyere….” – és az a tekintet, aminek nem tudok ellentmondani…
Majd mint egy gyerek, olyan őszinte lelkesedéssel, átéléssel mutatott be új szerelmének. Lelkesen magyarázott lóerőkről, hengerekről, én meg bólogattam – s közben néztem és csodáltam. A Nagy Vadász kisfiús lényét. A Kisfiút, akit eddig nem ismertem. „Tényleg szép.”- nyugtáztam. Rögtön láttam, hogy nem elégedett a véleményemmel. „Ezt hallgasd meg!” – és beindította a „dögöt”. Lehunyt szemmel hallgatta / hallgattatta a motor hangját, biztatott, hogy érintsem meg a vasat. Majd folytatva a lenyűgözés folyamatát maga mellé beültetve megtapasztaltatta velem a hangtechnika szépségét. A felcsendülő zene mosolyra késztetett: „Bad boys, bad boys whatcha gonna do, whatcha gonna do, when they come for you?”
Végül gratuláltam neki az új játékához, majd összefoglaltam: egy éppen csak óvodás korba érő csoda nyolcast képest volt lecserélni egy hárombetűs hetesre csak azért, hogy legyen végre egy igazán erős autója, magyarán egy benzinzabáló szörnye, amit ugyanúgy arra fog használni, hogy az esetlegesen padlásrafelmászós- tetőnrohangálós melós ruhájában közlekedjen vele a városban – 50km/óra sebességgel… Kivéve, ha csajokat akar felszedni vele, mert akkor ugyebár kiváló farokhosszabbító... Nos, szerinte gonosz vagyok és kiábrándító. :D Troll valék vagy mi a szösz. Félig mindenképp.
Nem értem mi alapján választ egy férfi autót. Ha nem korlátozza a pénztárcája, akkor miért szeret bele egy-egy vaskalodába? Nekem ezt felfogni túl kevés péniszem van…
[html][/html]
Egyszer volt, hol nem volt, egyszer az oldal üzemeltetői kitalálták ezt a bizalomindexet. A céllal egyetértek, a kivitelezés azonban ambivalens érzéseket keltett bennem. Többször, több helyen hangot adtam ezen kételyeimnek, s a javaslataimnak is, hogy vajon min kellene/lehetne változtatni. Az említett újítás – a megalkotók szerint – arra hivatott, hogy az oldalon jelenlévők keresési komolyságának fokmérője legyen. Azaz tényleg akar-e dugni az illető. Nem ismételném az ehhez kapcsolódó kritikát, inkább a felhasználói oldalról közelíteném meg.
Bizalomindex – egyeseknek „LIKE” gomb. A rendszer olyan amilyen, az opciók olyanok amilyenek, de a megfelelő üzemeltetésért – a technikai gányokat kivéve – a felhasználók felelősek. Hiába a hangzatos elnevezés, ha a kezecskéket agyatlanul osztogatják az emberek.
Tetszik a képe valakinek? LIKE – és már ugrik is fel a megbízhatósági mutató.
Tetszik a hozzászólása? LIKE – nyomok rá egy kezecskét.
Jót beszélgettünk? – LIKE.
Nem akart velem camszexelni? – DISLIKE.
Farokfotós? – DISLIKE.
Nem értett egyet velem a fórumban? – DISLIKE
Nem fogadta el a privi hívásomat? – DISLIKE
Hosszasan sorolhatnám az indokokat, amelyek ide-oda pofozgatják a bizalomindexet. Azt a mutatót, amely arra lenne hivatott, hogy Eropolis virtuális világában egymást igazolják a közösség tagjai. Ismeretségek, barátságok köttetnek, kellemes légyottok jönnek létre – ÉLŐ emberek, nem legooglezott avatárok között. A mi felelősségünk az, hogy megfelelően használjuk a véleménynyilvánítás lehetőségét. Mert ez a hatalom nem csak jogokat ad, hogy másokat minősítsünk, hanem kötelezettségekkel is jár. Minden ikon mögött van egy valódi ember is, s nekünk azt kell(ene) értékelni, hogy mennyire van összhangban a valóság és amit az oldalon képvisel, mennyire igaz az, amit az oldalon hirdet. Szerintem.
Persze könnyű a névtelenségbe burkolózva minősíteni. Csak nem szabad elfelejteni, hogy nagyjából másfél perc alatt beazonosítottam azt az önmagát biszexuálisnak hirdető ( nagy valószínűséggel meleg ), a szőrös hátsóját tucatnyi fotón mutogató „fiatalembert” is, aki a „farfotós” bejegyzésem után levett a bizalomindexemből. :D Igazából nem zavar ám! ;)
Suzey néhány nappal ezelőtt írt egy bejegyzést a Kulturális Kreatívokról. Nekem teljesen új ismereteket adott át! Íme egy érdekes videó ennek kapcsán. :)
Javaslok mellé egy doboz sört! :D
[html][/html]
Többször esett már szó a hímnemű polgártársak "farkas" képeiről. Születtek elméletek, igazán mulattató elnevezések.
A nők többsége - az általam olvasottak szerint - nem kedveli, ha egy hímvessző mered/lankad rá a monitoron keresztül arckép gyanánt. Egyesek nevetve piszkálódnak, mások őszintén felháborodva tiltással reagálnak ezen jelenségre. A reakciók széles skálán mozognak. Egy valamiben azonban megegyeznek : kijelentik, hogy nem ennek alapján választanak partnert.
Majd, ezen jelenséggel párhuzamosan, egy érdekes anomáliát vélek felfedezni. A hölgyek elvárják, hogy a férfiak ne egy bizonyos testrésszel kívánjanak hódítani. Ezt a szabályt azonban magukra nézve nem érzik kötelezőnek.
Kérem alássan, tessenek mán e'gondókozni! Mit várhatunk el a férfiaktól, ha mi nők magunk adjuk fel a saját elveinket? Egy pillanatnyi "online-kukkolás" után megállapítható, hogy 12 fényképpel rendelkező nőnemű felhasználóból:
- 1 mesehőst ( virágot, kiscicát vagy egyéb legooglezott csodát :D ),
- 2 a mellét ( jobb esetben csak a hasáig, nem a térdéig lelógót ),
- 2 egész alakost ( vagy arcképeset - nekik RESPECT! ),
- 7, azaz hét, ismétlem hetes darab polgártársnő a seggét ( vagy a punciját ) kínálja fel az érdeklődők csodálatának tárgyául.
Szerintem a férfiaknál sem sokkal rosszabb az arány...Ha mi képesek vagyunk feltételezni róluk, hogy csupán egy fenék alapján választanak, akkor talán nem kellene meglepődni azon sem, hogy ők cserébe a farkincájukat mutatják meg. Arról nem is beszélve, hogy amilyen könnyű egy péniszről tetszetős fel-/beállításokat megjeleníteni, éppen olyan könnyű egy hátsóról is. Hiszen a magyar nők 90%-ának jó a segge, főleg ha négykézláb állva homorít egy kicsit, amolyan "szexi pucsítósan". Teljes fronttal fotózva még a lelógó hasa sem kerül a képbe...
Szóval hölgyeim, hajrá a színvonalért, mert lassacskán már csak faszok meg picsák fognak kommunikálni egymással - őszinte felháborodással a másik sekélyessége miatt. :D
Időnként felmerül a kérdés, hogy én miért nem írok jó kis szaftos, pinás történeteket. Most közkívánatra következzék egy igazán ütős, röpke kis pinás szösszenet. Csak mert síszünet van. :P
My πNa !
Nem nagyon szoktam adatlapokat nézegetni, hiszen épp eléggé lefoglal a meglévő kapcsolati hálóm karbantartása is. Szinte csak a megkeresésekre reagálok, illetve azokra a nickekre kattintok rá, akik valamiért érdekesek ( blog, fórum, hozzászólás ) vagy felkelti az érdeklődésemet a nevük - többnyire a látogatóim listáján.
Érdekes dolgot tapasztaltam : egyre többen írják ki, hogy mennyi itt a kamus, hatalmas pesszimizmussal közlik, hogy feladták, mert itt nincsenek valódi emberek.
Khmmm....Ilyenkor általában halkan megköszörülöm a torkom. Miért is? Mert nem szeretem az általánosítást.
Szerintem igenis vannak nagyon jó emberek az oldalon. Érdekes, értékes személyiségek. Persze, az egy főre eső idióták száma sem elhanyagolható... Én mégis úgy gondolom, hogy ha egy átlagos vágyakat megélő ( nem durva, nem túlságosan perverz vagy nem kifejezetten speciális ), önzetlenségen alapuló ( egyszeri vagy hosszú távú ) kapcsolatot akar létesíteni valaki, akkor bizony van esélye a sikerre.
Mindenféle tippek, trükkök, praktikák fellelhetők itt az oldalon. Talán a legegyszerűbb, ha az ember pozitívan áll a dolgokhoz és sosem mond olyat, amit élőben nem tudna vállalni.
Mielőtt bárki meghozná az ítéletet, hogy nulla, vicc ez az oldal, tele kamusokkal, jobb lenne megállnia egy pillanatra - némi önvizsgálatra.
Vajon az emberekkel van a baj vagy velem? Nem túl speciálisan keresek? Nem várok el túl sokat ahhoz képest amit adni tudok? Vajon befér még az arcom a kétszárnyú ajtón? Rendben van az önértékelésem? Megfelelően kommunikálok? Biztos, hogy jól határoztam meg a célcsoportom? Én vajon lefeküdnék saját magammal?
Persze könnyebb "lekamuzni" a másikat, semmint megválaszolni ezeket a kínos kérdéseket.
A blogokat, fórumokat olvasgatva én nem gondolom, hogy lehetetlenség partnert találni. Mint tudjuk, akár a bejelentkezéstől számított másfél órán belül is lehet - egy addig vadidegennel - mindenféle huncutságot elkövetni. Igaz, ez a "srácok" szintideje, s "csak" blogbejegyzés volt, nem empirikus tapasztalat. Minden esetre azért biztató. :D
Vannak emberek, akiket kedvelek. Bármilyen fura, némelyiküket kifejezetten szeretem. Vannak, akiket tisztelek és vannak, akiket ki nem állhatok. És van a többség, akiket ezen érzések kombinációjában kezelek. Például van akinek kedvelem a humorát, kifejezetten szeretem a velős megnyilatkozásait, tisztelem bizonyos dologhoz fűződő elhivatottságát és ki nem állhatom a lesarkított világszemléletét.
Jah igen, szépemlékű exemről is írhattam volna ezt. Mindez az ambivalencia kísérte végig közös életünk 7 évét is. Heves viták, nagy faltól-falig tartó vad szeretkezések, ahol olykor gyűlölettel téptük-szaggattuk egymást. "Minden szeretkezés küzdelem, minden gyönyör gyötrelem...." A viták lezárására jól bevált módszer volt felkelteni a másik vágyát, s orgazmusig hajszolni, mígnem remegő lábbal, elfelhősödött tekintettel jutalmazza azon igyekezetünket, hogy demonstráltuk ki tudja előbb eljuttatni a csúcsra a másikat. Büdös disznó, mindig ő nyert.
A megismerkedésünk sem volt hagyományos, kényszerből született munkakapcsolatnak indult, ami fiatalságunk okán hamar nyíltszíni utálkozásba ment át. Mindemellett ott volt az örökös férfi-nő vibrálás. Muszáj volt együttműködnünk, bár 2 hét után kiderült, hogy egyetlen dologban vagyunk jók - a veszekedésben. Nem volt szavam amit nem forgatott volna ki, s ne kötött volna bele. Én pedig bosszantásul ráraktam egy lapáttal a "hülyepicsaságra", idegesítettem ahol tudtam. Hamar kitapasztaltam melyek azok a területek,amiben jártas, így azokat vettem célba a bosszantása talajaként. Ha valaki nagyon jó valamiben, akkor roppant módon ki tud borulni, ha pont abban a témában hangoztatnak zöldségeket. Gyerekes dolog, de borzalmasan élveztem, hogy kibillentem a nyugalmából, s miközben ő próbál meggyőzni, érveket sorakoztat fel, egy bárgyú mosollyal az arcomon, teljesen nyugodtan közlöm vele, hogy ez nem igaz. Amire nem számítottam : egy verbális párbaj után kihívott az irodából, s a tűzvédelmi menekülő útvonalat jelentő - egyébként sosem használt - elhagyatott lépcsőfordulóba citált, hogy négyszemközt beszélhessünk. Karba font kézzel, kaján mosollyal nyugtáztam a kiselőadását, hogy ez az állandó ellenségeskedés nem mehet tovább, majd egy "Rendben."-nel lezárva megkérdeztem, hogy egyébként szeretne-e még valamit, mert mennék vissza a dolgomra. Szeretett volna...Egy afféle magáhozrántós, derékátkarolós, hajbamarkolós, fejmegfogós, ajkávalazajkamatszétfeszítős, addigfolytatós csókkal csókolt meg, mígnem kezdeti tiltakozásom dacára szinte elolvadtam a karjai között. "Ezt nem terveztem."-mondta és.... hát persze , hogy sarkon fordult és otthagyott.
A mai napig nevetünk ezen a sztorin. Sosem lett volna szabad összekötni az életünket. Mégis, ma már úgy hiszem, hogy tanulságos volt. Azóta sem feküdtem le olyan pasival, akit egyszerre kedvelek, szeretek, tisztelek és gyűlölök valamiért. Nőkről meg nem is beszélve.
Egy dolog azonban biztos : ők inspirálnak a legjobban. A kötekedések, a vitatkozások, melyeket megfelelő intelligenciával képesek vagyunk a disputa szintjén kezelni, kihagyva a személyeskedést és a szimpla veszekedéssé való lealacsonyodást.
Szeretem, ha a partner olyan, aki félre tudja tenni bizonyos tulajdonságaimmal kapcsolatos ellenérzéseit, meg tud feledkezni arról, hogy mennyire nem egy síkon mozgunk rengeteg dologban. Mindig, mindenkivel van egyetlen olyan pont, kapocs, amiért érdemes megismerkedni, beszélgetni, találkozni. S jó, ha tudjuk, hogy csak ez a lényeg, erre kell koncentrálni. A többi részletkérdés,amit be kell zárni egy fiókba és eldobni a kulcsot.
Itt, Eropolison is találkoztam olyan emberekkel, akikkel annyira nehéz lenne barátként szeretni egymást, mint közös nevezőre hozni a kilogrammot a kék színnel. Mégis kommunikálunk, inspiráljuk egymást, s nevetünk a kettőnk viszonylatában abszurdumnak számító szexen, "szeretőségen". Sőt! Olykor még viccelődünk is azzal, hogy szeretjük egymást. Holott nem is. Nagyon nem. És ezt nevezik abszurd humornak.
Van nekem egy apósom, akinek van egy kis háztáji gazdasága, benne - a baromfiudvaron kívül - egy méhészet is. Kedves papa elve : "Tanulj meg amit lehet, ki tudja mire lesz még jó!" Nyakas ember az öreg, így nem csoda, hogy hamarosan hálós kalapban találtam magam a kaptárak között.
A méhekkel való foglalatoskodás közben megismertem a világukat, s rácsodálkoztam némely szenzációs megoldásukon. Tavasszal, amikor virágba borulnak az akácfák, a méhcsaládok hatalmas növekedésnek indulnak. A téli viszontagságokat, s a szezonkezdő takarítási és fiasítási munkálatokat túlélt dolgozók mellé megjelennek a frissen kikelt rovarok, egy új nemzedék. Egyre kevesebb a hely a kaptárakban, egyre több a méz is, a munka pedig fogytán, hiszen lassacskán csordultig telnek a raktárak. Ekkor adja ki az anya a parancsot, hogy kezdjenek a dolgozók pempőt előállítani, neveljenek új anyákat, s hozzá heréket is, akikkel a leendő királynő szaporodni fog.
Ám az anya nem ostoba, s bár a konkurens felhasználást ő sem kedveli, tudja, hogy a család túlélésének záloga a szakadás. Miután kikelnek a riválisok, megkezdődik a küzdelem, azon feromonok termelése, amelyekkel az "öreglány" megtartani, az "ifjoncok" megnyerni kívánják a dolgozók szimpátiáját.2-3 nap alatt lezajlanak a választások, s a hercegnők a maguk udvartartásával elhagyják a családi fészket.
Túlbiztosítási szabályt alkalmaznak, hiszen a leendő boly élete a tét. Így a kiszakadt raj 2-3 anyával és több tucatnyi herével indul útnak. Amikor kirepülnek, lenyűgöző táncba kezdenek, igazi násztánc, melyben a legpompásabb hímek igyekeznek kiérdemelni, hogy apák lehessenek. A nyertes jutalma, hogy ivarsejtekkel teli zacskójával hozzájárulhat egy új világrend létrejöttéhez. Majd holtan zuhan a mélybe... Bár a heréknek nincs fullánkja,mivel annak helyét az ivarszervei foglalják el, a párzás mégis hasonló következményekkel jár, mint a szúrás : kiszakad a horgas végű szerszám, amibe belepusztul az állat.
A nász után tovaszáll a raj, az immár hasznavehetetlen heréket maguk mögött hagyva. Az új fészkelőhelyre érvén az erősebb anya ráveszi a dolgozókat, hogy a riválist öljék meg, így teljhatalmú királynővé koronáztatja magát.
A régi család marad a bázison, s a násztáncban alulmaradt hímek ide akarnak visszatérni. Azonban nem ismerik a szabályt : "Üres kézzel kint a helyed!" - így a röpnyílás őrei nem engedik be őket. Az éhségtől, fáradtságtól megtörten hamarosan a kaptár előtti részen agonizálva találják magukat. A régi királynőhöz hűséges hívek sem járnak jobban. Akácvirágzás végén, amikor már garantáltan nem kell több részre szakadni a családnak, a dolgozók lassacskán kiszorítják őket a keretek szélére. A lefedett sejteket a herék nem tudják feltépni, a nyitottakra pedig ráállnak a többiek, így saját tömegükkel takarva nem engedik hozzáférni az élelemhez őket. Így a túlélő hűségesek is fokozatosan legyengülnek, lehullanak a kaptár aljára, ahonnan a takarítók - még élve - kidobálják őket a bejárat elé, ahol gyakorlatilag éhen halnak. Egyetlen szúrás nélkül százakat,ezreket végeznek ki.
A méhek nem hülye állatok. Teljesen tisztában vannak azzal, hogy ha szúrnak, abba ők is belehalnak, hiszen a mérgükkel együtt a fullánkjuk is ki fog szakadni.
Van nekem egy apósom, akinek van egy kis háztáji gazdasága, benne egy baromfiudvarral. Már említettem egyszer a kedves papát, aki a maga paraszti bölcsességével számtalan tanulságos történetet ismer.
Miután levágják a Macsót és a Dalnokot, a baromfiudvar rendjéért a Diplomata kakas felel, míg a Coolt arra tartják, hogy gondoskodjon a hölgyek szórakoztatásáról. Ám a tyúkokról még nem ejtettem szót.
Amikor megveszi a napos csibéket apósom, akkor egyformán sárgák, pihések és nemtelenek. Ahogy érnek, növekednek, úgy derül ki lassacskán nemi hovatartozásuk , s majdani tollazatuk színe. Amíg még kicsik, a mindennapjaik viszonylagos nyugalomban telnek : egyformán esznek, csipognak és rettegnek a macskától. Ahogy fejlődnek, lassacskán feltűnnek különbségeik :a jól tojó vörösek, a nagymellű fehérek, a kotlósnak való kendermagosok és a szálkás húsú kopasznyakúak. Kezdetben, amíg a kakasok is tinédzser korban vannak, viszonylag ritkák a nézeteltérések. Hamarosan azonban megkezdődik a klikkesedés. A vörösök a vörösöket keresik, a fehérek a fehérekkel kapirgálnak, a kendermagosok hasonló tollazatú társaikkal fészeképítésbe kezdenek, a kopasznyakúak pedig - számomra ismeretlen okból - a kakasokkal közösködnek. Érdekes dolog ez, hiszen egy komplett hárem követi mindenhova a Diplomatát, ha már nincs a Macsó és a Dalnok. Tisztes távolból ugyan, hiszen hamar megtanulják, hogy a kakas gátlástalanul odacsap, ha nem elégedett a viselkedésükkel.
A vörösök általában választanak maguk közül egy-két "tyúkanyót", míg a fehérek csoportja teljesen homogén, csupán mellérendeltségi viszony létezik. A kendermagosak fészkeket készítenek, begyűjtik a tojásokat és szépen elüldögélnek egymás mellett. Szinte semennyire nem kommunikálnak - sem egymással, sem az udvar többi lakójával.
Amíg a ki nem mondott Molotov–Ribbentrop-paktumféleség tart, addig béke honol, hiszen szépen felosztják egymás között a területet. Majd ahogy növekednek, úgy növekszik a területigényük is. Sosem tudni pontosan, de előre érezni a feszültséget, hogy mikor törik meg ez az egyezményt a vörösök és a fehérek. Addig csupán a kopasznyakúak vagy a kendermagosak kapnak egy-egy koppintást, amit a Diplomata egyszerűen lerendez azzal, hogy közéjük áll. Egyszer azonban eljön az a pont,amikor hirtelen, látszólag minden előzmény nélkül egymásra rontanak a vörösök és a fehérek. A fehérek szélesebb mellkasúak, vastag combúak, testesebbek, míg a vörösök szinte áthatolhatatlan, kemény tollazatuknak köszönhetően bírják jobban a csípéseket. Borzalmas, kegyetlen harc alakul ki pillanatok alatt, ahogy tépik, marják, cibálják egymást. Apósom cirokseprűvel és locsolótömlővel szokott rendet rakni közöttük.
Ekkor szembesül a gazda a dilemmával, hogy melyiket tartsa meg inkább : a finom húsú fehéreket, vagy a kis igényű, jól tojó vörösöket. Bizony minden esetben a vörösök mellett dönt, hiszen jobb, ha olyan állatot tart tovább, amely kiszámíthatóbb hasznot hoz. Inkább legyen kicsit kisebb a sütőben, de tojjon rendszeresen, semmint egyszer ehessen egy jót belőle.
Mi a vörösök sikerének titka? Szervezettek. Az egyetlen fajta amely igazándiból képes létezni kakas nélkül is, jól kiépített hierarchikus rendszerüknek köszönhetően. A "vezértyúkok" látszatra nem különböznek a többiektől, ám sajátos a viselkedésük : képesek visszaütni még a kakasnak is. Persze csak módjával, megadva a kellő tiszteletet a főnöknek.
Valójában a vörös tyúkok külön kis társadalmat alkotnak az adott populáción belül. Teszik a dolgukat : tojnak, kapirgálnak, felsorakoznak a Diplomata reggeli ceremóniáján, miközben teljes egyetértésben használják a Cool által nyújtott rekreációs lehetőségeket.
A fehérek hamar a fazékban végzik, hiszen nem rendelkeznek a rendszeres tojáshozamot biztosító képességekkel, s igazándiból liberális-demokratikus szerveződésük karakán vezető híján alulmarad a vörösökkel folytatott háborúban.
A kendermagosak jó kotlósok, a közösséget szolgálják némán, észrevétlenül. Nem keverednek kétes kimenetelű csatározásokba, nem provokálnak, egyszerűen csak elfogadják, hogy az adott társaságban mi a nekik szánt szerep.
A legjobban becsült tyúkok mégis a kopasznyakúak. Nem olyan szépek, mint a fehérek, nem olyan jól szervezettek, fegyelmezettek, mint a vörösök, s utódgondozó képességeik sem mérhetőek a kendermagosokéhoz. Mégis ők azok, akik először esznek, a legjobb falatokat kapják és vitás helyzetekből is győztesen kerülnek ki. Mindez nem túl igazságos a többi tyúk szempontjából. Mégis, a kopasznyakúak egy valamiben verhetetlenek : tudják, hogy melyik kakashoz kell dörgölődni...
Tudniillik 10 millió lakosa van Magyarországnak, ebből 3,5 millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék 6,5 milliónak kell elvégezni MINDENT!
Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5,8 millióra marad az összes munka, de 800 ezren a kormánynak dolgoznak, így marad 5 millió.
Félmillió embert alkalmaz a katonaság, lenne még 4,5 millió aktív, de ha számba vesszük az összes munkaerőt, aki a parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, megkapjuk ugyebár azt a maradék másfél milliót, akire a tényleges munka elvégzése hárul.
Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a félmillió munkanélküli, s máris láthatjuk: pontosan hétszázezer ember osztozik a terheken.
Ja... és most olvastuk a legújabb statisztikát: jelenleg 699'998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka!
Rám és Rád. Te most éppen netezel.....kösz b*meg! :D
A tanító néni kérdezi az iskolában:
- Na gyerekek, ki tud mesélni valami csintalanságot?
Móricka jelentkezik:
- Nekem éjszaka lett egy kistestvérem.
- Gratulálok Móricka, de hol itt a csintalanság?
- Én szúrtam ki a papa óvszerét.
Egy napon igy szólt Éva az Úrhoz:
- Uram, gondban vagyok....
- Mi a hézag, Éva?
- Uram, tudom, hogy teremtetted és nekem adtad e gyönyörű kertet, eme csodás állatseregletet, meg azt a mocskos kigyót is, de ennek ellenére nem vagyok boldog.
-Miért Éva? - szól a hang fentről.
- Uram, egyedül vagyok és elegem van az almából.
- Ebben az esetben Éva, tudok egy megoldást.Megteremtem Neked a Férfit.
- Mi az a Férfi?
- E teremtmény tökéletlen lesz, sok hibával. Hazudni fog és csalni, hiú és dicsekvő. De azért nagyobb lesz, erősebb, örömmel fog vadászni és ölni. Viccesen fog kinézni, ha izgalomba jön, na de mivel panaszkodsz, úgy fogom megalkotni, hogy kielégitse testi szükségleteidet. Igaz, kissé bolondos lesz és olyan felesleges dolgokkal fog foglalkozni, mint a birkózás és különböző labdajátékok. Nem lesz egy briliáns elme, úgyhogy szüksége lesz a tanácsaidra, hogy helyes irányba tereld gondolatait.
-Szuper!!! - mondta Éva és ironikusan felhúzta szemöldökét.-És hol itt gubanc, Uram?
-Egy feltélellel kapod csak meg!!
- Éspedig?
- Ahogy mondtam, beképzelt lesz, arrogáns és léha. Tehát el kell hitetned vele, hogy Őt teremtettem először. Ne feledd, hogy ez a mi titkunk lesz: tudod, köztünk nők között.....
Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni teológiai vitában, maradhatnak.
A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a vallási párbajra.
A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát és egyiküknek se legyen szabad beszélni. A pápa beleegyezett. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek.
- A pápa felemelte három ujját.
- A rabbi erre felmutatta egy ujját.
- A pápa egy kört rajzolt a levegőbe.
- A rabbi erre a földre mutatott.
- A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort.
- A rabbi erre elővett egy almát.
A pápa ekkor felállt:
- Feladom - mondta. - Te túl bölcs vagy, rabbi. Maradhattok.
Később megkérdezik a pápát a bíborosok:
- Mit beszélt a rabbival?
- Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szentháromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegobe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt is van, velünk. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz a bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit:
- Mi történt, rabbi?
- Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy EGY zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész várost megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, jelezve, hogy mind itt maradunk.
- És utána?
A rabbi vállat vont:
- Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.
Néger bölcs irta egy fehér szomszédjának:
-Mikor megszületek: fekete vagyok.
-Mikor felébredek: fekete vagyok.
-Mikor lesülök a napon: fekete vagyok.
-Mikor fázom: fekete vagyok.
-Mikor meghalok: fekete vagyok.
DE TE:
-Mikor megszületsz: rózsaszín vagy.
-Mikor felébredsz: fehér vagy.
-Mikor rosszul vagy: zöld vagy.
-Mikor lesülsz a napon: piros vagy.
-Mikor fázol: kék vagy.
-Mikor meghalsz: lila vagy.
Ezek után van pofád engem színes bőrűnek nevezni!!??
"Gyerekkoromban nagyon utáltam, mikor az esküvőkön a vén nyanyák csipkedték az arcom a következő szöveggel: - Lehet, hogy te le leszel a következő!!!... Csak manapság hagyták abba, mióta ugyanezt csinálom nekik a temetéseken... "
Drága Apu!
Berlin egy csodálatos város, az emberek kedvesek és nagyon jól érzem magam itt.
De apa, szégyellem magam, hogy az egyetemre egy valódi-arany Ferrari 599 GTB -vel járok, mikor az összes tanár és a tanulók vonattal járnak.
A fiad, Nasser
Nagyon szeretett Fiam!
Húszmillió dollár át lett utalva a kontódra. Ne szégyeníts minket! Vegyél egy vonatot te is.
Szeretlek, Apu
Egy pillanat...
